Jön a tél, jól tetted, hogy elhelyezted az öntapadó címkéket? Nézzük meg a klasszikus esettanalízis!

A öntapadó címkék nagyon érzékenyek a hőmérséklet-változásokra a feldolgozás és a használat során. Különösen a tél beköszöntével néhány címkegyártó cég hajlamos bizonyos problémákra az öntapadó címkék feldolgozása és használata során, mint például a gyűrődés és a buborékosodás. Ha ezeket a problémákat nem oldják meg időben, akkor nagymértékben befolyásolják a címkegyártó cégek termelési hatékonyságát és a végfelhasználók használati hatását. Súlyos esetekben akár jelentős gazdasági veszteségeket is okozhatnak. Ebben a cikkben a szerző megoszt néhány esetet Önökkel. Nézzük meg az öntapadó címkék tárolása és címkézése során figyelembe veendő kulcsfontosságú pontokat. Remélem, hasznos lesz mindenki számára.

1. eset: Fagyás és az öntapadó címkék megkeményedése

Amikor egy nyomda önállóan ragadó címkéket dolgozott fel 0℃~3℃-os környezetben, az önállóan ragadó címkék ragasztója fagyási és megkeményedési problémákkal küzdött, ami nagymértékben károsította a nyomda feldolgozási folyamatát és nagy problémákat okozott.

Megfigyelés után megállapították, hogy a nyomdai üzem által használt öntapadó anyagok súlyos rétegződést mutattak a gép papírtáplálási részén. A rétegződés után a felületi anyag és az alappapír közötti kötési erő élesen csökkent, vagy akár elveszett, így a később feldolgozott címkék nem tudtak normálisan tapadni az alappapírhoz, ami a címkefeldolgozási folyamat elakadását okozta. Ezen kívül azt is megjegyezték, hogy a feldolgozott címkék könnyen eltávolíthatók voltak a hulladékélek által a stancolás és a hulladékkiürítés során, és amikor a címkék a leválasztó vagy címkesortáló gépen szállították, egyes kis hengereken vagy nagy sarkokon áthaladva elváltak az alappapírtól, ami a "repülő címke" jelenséget okozta.

Mivel a nyomdában tárolt öntapadó anyagok hőmérséklete alacsony volt, az öntapadó anyagok ragasztója megfagyott, ami a fent említett problémákhoz vezetett, mint például a rossz kivágott hulladék eltávolítása és a repülő címkék. Végül azt javasolják, hogy a nyomda növelje a műhely hőmérsékletét (10° felett) és helyileg melegítse az anyagok letekerését, kivágását és egyéb részeit. A fenti beállítások után, amikor az eredeti öntapadó anyagok tételét használták címkék gyártására, a repülő címkék és a rossz kivágott hulladék eltávolítása megszűnt.

2. eset: A címke elhajlik és leesik, amikor a terméket kiszállítják

Télen egy északi napi vegyi üzem műhelyében, ahol a címkézés környezeti hőmérséklete meghaladta a 12°C-t, címkézték a mosószer műanyag zacskóit. A címkézés befejezése után a terméket azonnal egy szabadban lévő raktárba húzták tárolásra. Ekkor a tároló raktár hőmérséklete 0° alatt volt. Egy idő elteltével észrevették, hogy a termék címkéje súlyosan elgörbült, sőt, a kiszállításkor le is esett.

A öntapadó címkék címkézési folyamata két szakaszra osztható: az egyik, hogy a címke kezdetben nyomás alatt kapcsolódik az objektum felületéhez; a másik, hogy az öntapadó anyagon lévő előre bevont ragasztó lassan áramlik és teljesen összekapcsolódik a címkézendő objektum felületével, hogy a legjobb tapadást biztosítsa. Azonban a ragasztó folyékonyságát nagymértékben befolyásolja a környezeti hőmérséklet változása. Minél alacsonyabb a környezeti hőmérséklet, annál lassabb a ragasztó folyékonysága. Ezért a napi vegyipari gyárban a hajlás és akár a címke leválásának jelensége abban rejlik, hogy a mosószeres műanyag zacskó címkézése után nem biztosítanak elegendő feltételt az öntapadó anyag viszkozitásának kifejtésére.

A kapcsolódó kísérletek azt mutatták, hogy általában 24 órára van szükség, hogy a ragasztó kifejtse a legjobb tapadást a címkézés befejezése után. Ezért ajánlott, hogy a napi vegyi üzem a termékeket egy napig beltérben (12°C-on) tárolja a címkézés után, majd áthelyezze őket egy szabad téren lévő raktárba tárolásra. Ennek eredményeként a probléma megoldódott.

3. eset: Nagy hőmérséklet-különbség a beltér és a kültér között, a öntapadó címkék helytelen használata

Egy északi fúvóformázó üzem 20°C fölé állította a hőmérsékletet a termékek címkézése és raktározása során. Az ipari követelményeknek megfelelően a címkézett termékeket 24 órán át tárolták a szállítás előtt. Azonban amikor a végfelhasználó megkapta az árut, észrevette, hogy a termékek felületén lévő összes címke gyűrött volt.

A fúvóformázó üzem belső hőmérséklete 20°C felett volt, amikor a címkéket címkézték és tárolták, míg a külső hőmérséklet ekkor -30°C-ra csökkent, és a belső és külső hőmérséklet közötti különbség körülbelül 50°C-ra nőtt. Ekkor a címke hátoldala magas sűrűségű polietilénből (HDPE) készült, a címke anyaga pedig bevont papír volt. Ilyen nagy hőmérséklet-különbségű környezetben a hátoldali címke zsugorodása sokkal nagyobb volt, mint a címkéé, így a termék felületén lévő címke súlyosan gyűrött lett.

Végül a fúvóformázó üzem olyan címkeanyagokat használt, amelyek zsugorodási aránya közel állt a hátoldali címke HDPE anyagához, ami csökkentette ennek a problémának a valószínűségét.

A fenti három esetből látható, hogy a következő szempontokat kell figyelembe venni az öntapadó címkék tárolásakor:

(1) A feldolgozás vagy címkézés előtt a címkét több mint 24 órán át a címkézési környezetben kell elhelyezni, hogy a címke hőmérséklete emelkedjen, így a viszkozitás és a feldolgozási teljesítmény helyreálljon;

(2) Öntapadós címkék használatakor a feldolgozó műhely hőmérsékletét meg kell emelni (10° felett), és az anyag letekerésének, stancolásának és egyéb részeinek helyileg fel kell melegedniük;

(3) Olyan címke anyagokat kell használni, amelyek zsugorodási aránya közel áll a hátoldali matricához, hogy elkerüljük az olyan problémákat, mint a gyűrődés, amely a különböző hőmérsékleti tágulási és összehúzódási tulajdonságok miatt léphet fel nagy hőmérséklet-különbségű környezetben;

(4) Nem tanácsos azonnal egy olyan tartályt vagy terméket elhelyezni, amelyet éppen most címkéztek, nagy hőmérséklet-különbségű környezetben, különben a ragasztó viszkozitása sérülhet.